A szezonkezdet a vezetésben változásokat hozott. Csermely Sándor elnök egy súlyos betegség következtében életét vesztette, és helyére később Bencsik Istvánt nevezték ki, aki 18 évig megszakítás nélkül volt a Videoton elnöke.
A kispadon nem történt változás, a csapat vezetőedzője továbbra is Albert József volt. A Honvédtól visszajött hozzánk a csatár Balogh Károly. Leigazoltuk a csatár Csukovics Lászlót, Józsát, a középpályás Németh Lajost, Németh II-őt. Távozott Fehér, Horváth I., Kárász Endre, Szigeti, Török.
Reményteljes, szép tavasz
A szezon első mérkőzésén a Nyíregyházi Spartacust fogadtuk itthon. A rajt kimondottan jól sikerült, hiszen 5-0-ra győztünk. Czigler már a 16. percben betalált, majd hat perccel később, a kifutó kapus mellett a bal sarokba lőtt védhetetlen gólt. A második félidőben volt még egy nyíregyházi öngól, egy 25 méteres Ispaics bomba, valamint egy Szabó fejes is.
Két fordulóval később a III. kerület ellen is remekeltünk, Czigler két találatával és Ispaics újabb távoli góljával 3-0-ra győztünk.
A klub történelmének egyik legszerencsétlenebb meccsét a BVSC ellen, a 4. fordulóban játszottuk, ami egyben az első vereségünk is volt a szezonban. Már a 20. másodpercben öngóllal hátrányba kerültünk. A kezdést követően budapestiek játékosa, Murár előreívelte a labdát, amit Rutkai előtt Bognár ért el és hazaadott, közben a kapusunk kiindult, így a labda mellette a hálóba csorgott. A találat úgy megzavarta a csapatunkat, hogy alig negyedórán belül még kettőt kaptunk. A második félidőben aztán valamelyest rendeztük a sorokat, és egy szépítő találatra is futotta, Ispaicsnak köszönhetően 3-1- lett a találkozó végeredménye.
A vereség után hullámvölgybe kerültünk, volt egy 1-1-es döntetlenünk a Dunaújvárosi Kohász ellen, és 2-1-re kikaptunk a Ganz-MÁVAG, valamint a Miskolc ellen is. Ez utóbbitól ráadásul úgy, hogy Balogh góljával már a második percben mi vezettünk.
Az első igazán meggyőző győzelmünket a tizenegyedik fordulóban a Győri MÁV DAC ellen arattuk. Az első perctől mi irányítottuk a játékot, és a 34. percben meg is szereztük a vezetést. Német lövése még lepattant a védőkről, Czigler azonban 10 méterről keresztbe, a jobb sarokba lőtte a labdát. Az első találatunkra még válaszolni tudtak a vendégek a második félidő elején, utána azonban esélyt sem adtunk. Először Balogh lőtt 14 méterről védhetetlenül, majd Szőke 25 méteres lövésére érkezett későn a Rába-parti kapus, végül négy perccel a mérkőzés lefújása előtt Czigler még egyszer betalált, így 4-1-re nyertünk.
Ezzel a győzelemmel hármat léptünk előre a tabella hetedik helyéig, majd a Diósgyőr elleni 2-0-s győzelemmel már a 3. helyre ugrottunk. Zárásként sajnos becsúszott egy 1-0-s vereség a Szombathelyi Haladás ellen, így visszaestünk a középmezőnybe.
Rossz játék – gyenge ősz
Már a kezdés is sikertelen volt, attól a III. kerülettől kaptunk ki 3-1-re, akiket a tavaszi rajtnál 3-0-ra vertünk meg. A következő fordulóban a Debrecen ellen szépítettünk, Jasper, valamint Balogh találataival 2-0-ra győztünk. A folytatásban kikaptunk 1-0-ra a Nyíregyházi Spartacustól, a Budafoktól és a Győrtől, illetve volt három döntetlenünk is, 2-2-őt játszottunk a Szombathelyi Haladással, 1-1-et a Diósgyőrrel, valamint a Jászberényi Lehellel.
Hat forduló után, a VM egyetértés ellen sikerült ismét nyernünk úgy, hogy helyzeteink számát tekintve akár 3-0-nál nagyobb arányú győzelmet is arathattunk volna. A mérkőzésen Kékesi, Czigler és Balogh volt eredményes.
A hátralévő négy fordulóban sem voltunk sikeresebbek, mint az ősz addigi szakaszában. Egyetlen alkalommal, csak a GANZ-MÁVAG ellen sikerült 1-0-ra győznünk, a Miskolciak ellen 2-0-ra, a Dunaújvárosi Kohász ellen 1-0-ra, a BVSC ellen pedig 2-1-re kaptunk ki, így végül a középmezőny második felében a 11. helyen végeztünk. Az 1965-ös mérlegünk: 27 pont, 9 győzelem 9 döntetlen és 12 vereség.
MNK – ismét a 64-ig jutottunk
1965-ben sem termett még túl sok babér a kupában, bár a Budapesti Finommechanikát nagy arányban, 8-1-re győztük le, majd a Budai Spartacus ellen 1-0-ra nyertünk. A harmadik fordulóban a magasabb osztályban játszó Erzsébeti VTK-val 0-0-s döntetlent játszottunk, a tizenegyes párbajból pedig a fővárosi csapat került ki győztesen, így ők jutottak a legjobb 32 csapat közé.
